A fájdalom

Akadozó mozdulatokkal állok fel, majd indulok el a terem ajtaja felé. Irina és Rin éppen az igazgatónővel beszélget a tanári asztalnál,mikor oda értem. Éppen azt kérdezték miben jelenjenek meg az első próbára. Nem tudom mit felelt neki a tanárnő, de nem is érdekelt. Ahogy picit balra léptem, hogy megálljak a fal mellett, elvesztettem a tájékozódási képességem, és megszédültem.

Éreztem ahogy Rin megfogja a kezem, majd leültet a székre.

-Miva?... Te jó ég igazgatónő szinte lángol a homloka-hallottam a lány hangját.

Az ajkamba haraptam, majd igyekeztem kontrolálni az erőmet. Nem szabad elveszítenem a kontrolt, különben spontán öngyulladás áldozata leszek. Bár a tűz engem nem emészt fel, de a körülöttem levőkben komoly kárt tehet ha nem figyelek

-Miss Swan miért nem szólt, hogy nincs jól?

Válaszolni akartam,de halovány krákogásnál több nem jött ki a torkomon. Sajnos erre számítottam. Néha már fordult elő ha túl sok mágiát használtam el. Haloványan éreztem, hogy Carlos és Kevin minket figyel, de ami feltűnt, az Marien jéghideg keze volt ami a homlokomhoz ért. Nem tudom, honnan jött a lány, de nem is érdekelt. Keze annyira kellemesen hideg volt, hogy neki nyomtam a homlokom.

-Nem akarok bunkó lenni,d e szerintem valakinek haza kéne vinnie a kiscicát-mondta Carlos.

Ha jól lennék, most ezért a beszólásért biztosan kapott volna a fejére, de szerencséjére nem voltam jól. Tompán érzékeltem, hogy az igazgatónő és közte kialakul egy kis vita. Valamiért nem tűnt olyan hosszúnak, mint vártam.

-Most az egyszer örülhet, hogy ennyivel idősebb mint a többiek és van már jogosítványa. Mindjárt hozom, Miss Swan címét, és vigye haza!-mondta.

Carlos morgott valamit, arról, hogy nem taxi szolgálat, de a feszült hangja mögött mást éreztem ki. Valaki hozott a tarkómra egy vizes kendőt, mire Marien elvette a kezét a homlokomról. A percek lassan vánszorogtak, mire a tanárnő vissza ért.

-Gyere kicsi lány-nyújtotta felém a nő a kezét. Kábán megfogtam, majd hagytam, hogy Rin segítségével felhúzzanak. 

Az órák már elkezdődtek, így nem volt gázos, hogy Rin és Irina támogat ki a parkolóig. Alig léptünk ki a félhomályos folyosóra elvakított a kinti fényesség. Mire valamennyire tisztábban láttam, már egy metálkék Honda mellett álltam.

Rin beültetett, az igazgató nő meg Carlos lelkére kötötte, hogy most az egyszer viselkedjen rendesen. A srcá megjegyezte, hogy lehet egy bunkó pöcs, de azért tudja hol a határ a bunkóság és a kihasználás között. Irina bekötött az ülésbe , Carlos meg beült a másik oldalra. A kocsi doromboló motorja elaltatott, így fogalmam sincs mikor értünk haza.

Csak a bejárati ajtó becsukódására riadtam fel, mikor már belül voltunk a nappaliban. Carlos a karjaiban vitt éppen felfelé a szobámba, és csak akkor realizáltam, hogy Yorut követi mikor lerakott az ágyamra és nagy farkas a jobb oldalamra feküdt. Három tompa puffanást hallottam egymás után, majd az ágy mellettem lévő szabad része megsüllyedt.

-Van lázcsillapítótok?-kérdezte csendesen Carlos, mire megráztam a fejem.

Kábán felnéztem rá, miközben ő betakart az ágyvégében lévő takaróval. Gyengén a keze után nyúltam mikor hátrahúzott egy vörös tincset az arcomból.

-Maradok, míg keresztanyád haza nem… Viszont beállhatok a garázsba? Úgy láttam be fér kettő autó is.

Némán bólintottam. Mire arcon csókolt.  Nem tudom meddig maradt távol, de azt tudom, hogy elaludtam. Bár érzékeltem a külvilágot valahol még is messze voltam a valóságtól.

Csend és nyugalom vett körül. Talpam alatt friss zöld fű lengedezett egy gyengéd szellőben. Csak ahogy körbe fordultam vettem észre, hogy hosszú szoknyájú könnyű ruha van rajtam. A ruha felső fele halovány rózsaszín volt, de ahogy haladt  lefelé egyre inkább hasonlított az égő tűzre.

-Szerbusz Fire Fairy. Megnyugtatlak most csak álmodsz. Gyere mutatok neked valamit.

Egy apró kis macska állt előttem. Mikor ránéztem gyengéden rám mosolygott, majd elindult a réten. Nem nézett hátra követem e, de én még is utána mentem. A réten mindenféle virág nyiladozott, különböző színekben. Messziről egy szökőkút hangja hallatszott el felénk. Az energia forráshoz közeledve melegség áradt szét bennem.

-Ime az Elementárok kútja. Ez minden Elemántár forrás pontja.

A kút márványból faragott volt, és gondosan mívelt. Különböző motívumokkal díszített. Az egyszerű kis egértől kezdve a bonyolult griffig minden meg volt található rajta. A macska felült a kút szélére, majd mancsával felém csapta a vizet. Bőröm alatt bizseregni kezdett a mágia. Leültem a kút szélére, de csak csendben figyeltem a környezetem.

-Maradj egy kicsit és töltődj fel.  Minden erődet felhasználtad az elmúlt pár napban.

-Ki vagy?

-Az első Yoru-mondta a macska boldogan.- Minden generációnak megvan a maga sötétség és fény állata. Legtöbbször Yorunak sé Starnak hívnak minket. Mi gyengének tűnhettünk, de mindenkinek megvan az erőssége. Én például elég komolyan tudtam bosszantani az ellenfeleimet. Ez most lényegtelen.

-Szóval Yoru a te reinkarnációd?

-Akit te ismersz farkas háromszáz évvel ezelőtt, csak egy csenevész kölyök volt. A falkája ki tagadta, ahogy a testvérét is, csak mert ők voltak a leggyengébbek. Közel kétszáz évbe telt, mire az Elemántárok átalakították őket olyanná, hogy elviseljék a mágiát, és taníthassák az utolsó generációt.  Sajnos azonban nem számítottunk arra, hogy a népünket mekkora veszély fenyegeti. Vigyázz az éjjeli vadászokkal kicsi lány. Nem ez lesz az első eset, hogy emberekre támadnak.

A macska megint belemártotta a mancsát a vízbe és újra lefröcskölt. A víz után megint éreztem, hogy az erőm vissza tér.

-Ideje menned.

Hozzám dörgölte a fejét,majd megérintette a homlokomat.

-Ha eljön az idő tudni fogod, hogy kik előtt kell Fire Fairynek lenned.

Rugóként pattant fel az ágyban. Yoru méltatlankodva emelte fel a fejét. A takaró lecsúszott az ölembe. Odakint éppen sötétedni kezdett.  A fejem picit zúgott még, de nem volt olyan erős mint a nap folyamán.

-Mi…

A szoba levegője másmilyen volt mint megszoktam. Enyhe, de valahonnan ismerős illat lengte be a szobát. Azonban ami teljesen össze zavart az volt, hogy fogalmam sem volt ki öltöztetett át pizsamába.

-Mond, hogy nem Carlos öltöztetett át-súgtam Yorunak.

„-Mikor nagynénéd megjött megkérte, hogy adjon rád valami kényelmesebbet. Azt hiszem a vad külső mögött éppen annyira összetört lélek lakozik mint benned.”

-Erre én is rá jöttem…Még itt van?

A farkas csak bólintott, majd nagyot nyújtózkodott.  Fejét a kezemre fektette, majd beleszagolt a bőrömbe. Izgatottan mozgatni kezdte a fülét, majd felemelte sötétkéké vált szemeit.

„-Te találkoztál az első Yoruval?”

Csendben bólintottam, majd  kimásztam az ágyamból. Az egész vasárnapi rosszullétemnek nyoma se volt, bár azért azt nem mondtam volna, hogy nem bírnék aludni még.

-Nem láttad a hajgumim?

„-A pasid kiengedte a hajad, hogy kényelmesebben aludj. Azt hiszem nála van…”

Yoru felvakkant, mikor kihúztam alóla a takarót, mire csak mosolyogtam.  Fogtam egy gyengébb csatot (halkan megjegyzem nem találtam még olyan hajcsatot ami jó lenne nekem), majd elindultam lefelé.

Carlos és Shara halkan beszélgetett, de egyikőjük sem vette észre, hogy a konyhában vagyok. Keresztanyám a halkan mesélt a kutatásairól, bár nem tudtam, hogy a fiút mennyire érdekelheti.

-Kérsz még?

-Nem köszönöm. Finom volt. Hogy van ideje főzni, ennyi munka mellett?

-Nem én főzök. Ciki, de nem tudok még egy rántottát se megcsinálni. Miva keze munkája van ebben is. Látszik, hogy a nagynénjére ütött a maximalista mivoltában.

Találkozott a tekintetünk, mire elmosolyodott. Kislányos huncutság csillant a szemében, majd vissza fordult Carlos felé.

-Akarsz itt alaudni?

-Jó lenne, de a kutyám otthon vár. Lassan haza kell mennem megetetni…

-Attól még vissza jöhetsz . Szerintem Miva se bánja… Persze nem erősködöm.

-Sajnos Miva nincs ébren, hogy megkérdezzem, mit szólna ha vissza jönnék…

-Nos?

Felnézett rám,de én zavartan bólintottam. Pont tőle vártam volna a legkevésbé, hogy bele menne abba, hogy Carlos itt aludjon.

-Nos ez eldőlt gyere vissza majd … Te meg egyél végre valamit, mert azt nézve, hogy mennyi kaja maradt a hűtőben, szombat óta nem ehettél.

Carlos felém fordult, majd széles mosollyal a kezét nyújtotta felém. Megfogta a kezem, majd maga mellé húzott. Fél kézzel átfogta a derekam, de nem szólt.

-Na én megyek még átnézem a mai munkáimat. Te meg akkor siess vissza bár szerintem kiállhatnál a garázsból. Holnap korán megyek dolgozni és ilyenkor nagy lendülettel fordulok ki.

-Haza is viszem. Még jó, hogy ma kocsival mentem be a suliba.

Carlos fel állt, majd maga felé fordított. Shara némán kiment a konyhából, mire a fiú arcon csókolt.

-Jobban vagy?

-Igen. Vissza akarsz jönni?

Carlos némán  bólintott, majd elindult kifelé. Még az ajtóban megint arcon csókolt. Néhány másodperc múlva felmordult a kocsi hangja. Vissza indultam a konyhába, de még elkaptam Shara mosolygós arcát.

-Bízol benne?

-Ennyire meglepő lenne?